Hermann_Otto - fishinghungary.com - A magyar horgászvíz, horgászbolt és szálláskeresők weblapja
Főmenü:
HERMANN OTTÓ
Herman Ottó (1835-1914) rovartani, madártani, halbiológiai, halászati, néprajzi, munkái révén az utolsó polihisztor tudósnak tekinthető, "A Magyar Halászat Könyve" (1887) és "A halgazdaság rövid foglalatja" (1888), című könyveivel, valamint az 1888. évi halászati törvény kimunkálásával járult hozzá a halászat és haltenyésztés fejlesztéséhez.
A XIX. század második felében hatalmas méreteket öltő folyamszabályozási munkák hatására következett be a magyar halászat második hanyatlása. A szabályozások kétségtelenül óriási fejlődést jelentettek a nemzetgazdaság számára, azonban természetes vizeink halgazdagságának lassú pusztulását is eredményezték. A halászat és az ezzel összefüggő ősi foglalkozások fokozatosan sorvadásnak indultak. A népesség táplálkozási szokásai is kezdtek lassan átalakulni, a hal egyre inkább elvesztette azt a kitüntető helyet, amelyet korábban betöltött. Ezt a folyamatot elsőként talán Hermann Ottó ismerte fel, és igyekezett a lehetőségekhez képest orvosolni azt. Hatalmas gyűjtőmunkával, a megsemmisülés előtti utolsó pillanatokban gyűjtötte össze az ősi magyar halászat módszereit, néprajzi és kultúrtörténeti vonatkozásait (A magyar halászat könyve, 1887).
Felvidéki szász családba született, apja orvos volt. Szülei 1847-ben települtek át a Felvidékről a Miskolc melletti Alsóhámorba. Nagycsaládban nevelkedett, hiszen négy lány testvére után elsőszülött fiú volt és később született még egy fiú testvére aki ötéves korában meghalt, valamint további kettő húga is. Iskoláit Miskolcon kezdte. Jelentkezett katonának az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, de fiatal kora miatt hazaküldték. Élete végéig Kossuth Lajos híve maradt, többször meglátogatta torinói száműzetésében. 1853– 1856 között a bécsi politechnikumban folytatta géplakatosi tanulmányait, itt keltették fel érdeklődését a természettudományok, elsősorban a rovartan. 1857-ben 12 évre besorozták katonának, de hat év után sikerült leszerelnie, és folytathatta tanulmányait. 1863-ban harcolt a lengyel szabadságharcban. Hazatérte után lt Kőszegen dolgozott fényképészként. 1871-ben a párizsi kommünt támogatta és írása is megjelent a Magyar Polgár hasábjain. Kivette részét a közéletből is: 1879 és lt 1886 között Szeged, Miskolc és Törökszentmiklós függetlenségi párti képviselője volt.
Brassai Sámuel tanítványaként a Természettudományi Társaság megbízásából hatalmas gyűjtőmunkával megírta Magyarország pókfaunáját, majd a magyar halászat könyvét. 1877-ben létrehozta és tíz évig szerkesztette a Természetrajzi Füzeteket. A madártan nemzetközileg elismert tudósaként számos könyvet írt a madarakról. Jelentős volt munkássága a néprajz, a nyelvészet és a régészet terén is.
Foglalkozott madarak preparálásával, így került kapcsolatba a muzeológiával: a kolozsvári múzeumba ment konzervátornak. Ő rakta le a később híressé vált állattani gyűjtemény alapjait. Hamarosan felfigyeltek rá, és amikor felkérést kapott Bécsből, hogy vegyen részt egy afrikai állattani gyűjtést folytató expedícióban, a magyar Természettudományi Társaság többéves ösztöndíjat adott neki, hogy itthon tartsa. Megbízásukból megírta a nemzetközi elismerést arató, hazai pókfaunáról szóló monográfiáját, melyben 314 pókfajtát írt le és ebben a művében 36 új faj leírását végezte el. [2] 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa lett.
1879– 1883 Szeged, 1893– 1896 Miskolc, majd lt Törökszentmiklós függetlenség párti országgyűlési képviselője. Politikusként is szót emelt a természettudományos ismeretek terjesztéséért, mert elvei szerint a természetben felismert harmónia segíthet jobbá tenni a társadalmat.
1885-ben vette feleségül Borosnyay Kamilla (1856–1916) írónőt. Ekkor rendezte meg híres halászati kiállítását is. lt 1888-ban norvégiai tanulmányúton vett részt és hatalmas madártani anyaggal érkezett haza. 1891-ben nemzetközi ornitológus kongresszust szervezett. Ekkoriban írta legnagyobb jelentőségű műveinek nagy részét. Bejárta az országot, Bugacot, a Nagykunságot, a Bakonyt, Somogy vidékét, Erdélyt néprajzi adatokért, de tárgyakat, preparált állatokat is gyűjtött. 1896-ban a millenniumi ünnepségeken nagy sikerű kiállítást rendezett, amely 1900-ban Párizsba is kijutott.
1893-ban ő hozta létre a Magyar Ornitológiai Központot, amelynek haláláig igazgatója is volt. Rengeteget publikált, sok könyvet írt, több folyóiratot szerkesztett és sokat tett a tudományok népszerűsítéséért. Fontos szerepet játszott az Állatvédő Egyesület 1883-as megalapításában, és elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát.
1914-ben egy szekér elütötte. Lábadozás közben a sok fekvéstől tüdőgyulladást kapott és belehalt. A háború miatt Budapesten temették el, de hamvait Miskolc város tanácsa 1965-ben elhozatta, hogy végakaratának megfelelően a hámori temetőben helyezze el.
Főbb művei
Falco subbuteo Linné. (A kabasólyomról szóló első írása). Erdélyi Múzeum-Egyesület évkönyvei. III. (1864–1865.)
Erdély bőr- és egyenesröptűi. (Kolozsvár, 1871.)
Reliquia Petényiana. (1879.)
Magyarország pók-faunája I–III. (1876–1879.)
Természetrajzi füzetek (szaklap indítója, szerkeszti 1877–1886.)
Ősi nyomok a magyar népies halászatban. (Budapest, 1885.)
A magyar halászat könyve. I–II. (Budapest, 1887.)
A halgazdaság rövid foglalatja. (Budapest, 1888.)
Petényi János Salamon. (Budapest, 1891.)
A miskolci paleolith lelet (Budapest, 1893.)
Az északi madárhegyek tájáról. (Budapest, 1893.)
Aquila (madártani lap indítója, 1893-tól haláláig szerkesztette. Ma is megjelenő lap)
A madárvonulás elemei Magyarországban. (Budapest, 1895.)
Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet. (Budapest, 1898.)
A magyar ősfoglalkozások köréből. (Budapest, 1899.)
A madarak hasznáról és káráról. (Budapest, 1901.)
A magyar nép arca és jelleme. (Budapest, 1902.)
A madarak és fák napja Magyarországon. (Budapest, 1906.)
Az 1902. évi nemzetközi madárvédelmi egyezmény és Magyarország. (Budapest, 1907.)
A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmányok. (Budapest, 1909.)
A magyar pásztorok nyelvkincse. (Budapest, 1914.)
Természeti képek. (Budapest, 1959.)